Mit érdemes tudni a „természetes” pajzsmirigyhormonról?
A természetes pajzsmirigyhormonnak nevezett gyógyszer valójában szárított állati pajzsmirigykivonat, angol nevén desiccated thyroid extract vagy DTE. A ma forgalomban lévő készítményeket jellemzően sertések pajzsmirigyéből állítják elő, bár korábban szarvasmarha- és juheredetű változatokat is alkalmaztak.
A megtisztított mirigyekből előállított kivonatot gyógyszerészeti segédanyagok felhasználásával tablettázzák. A „természetes” elnevezés tehát az állati eredetre utal: nem jelenti azt, hogy a készítmény feldolgozatlan, adalékanyagmentes vagy önmagában biztonságosabb a laboratóriumban előállított pajzsmirigyhormonoknál.
Forrás: American Thyroid Association, 2025
Más a T4 és a T3 aránya
A szárított pajzsmirigykivonat T4-et, vagyis tiroxint és T3-at, vagyis trijódtironint is tartalmaz. Ezek aránya azonban jelentősen eltér az emberi pajzsmirigy által termelt hormonok arányától.
Az emberi pajzsmirigy által kiválasztott T4 és T3 hozzávetőleges aránya 14–16:1, míg a sertéseredetű pajzsmirigykivonatokban körülbelül 4:1.
Ez azt jelenti, hogy a DTE az emberi élettani arányhoz képest lényegesen több T3-at tartalmaz. A T3 gyorsabban szívódik fel és rövidebb ideig marad a keringésben, ezért a tabletta bevételét követően átmeneti T3-csúcs alakulhat ki. Emiatt a nap folyamán nagyobb hormoningadozás jelentkezhet, mint a hosszabb hatású levotiroxin alkalmazásakor.
Forrás: Idrees és munkatársai, 2020
Standardizált-e a hormontartalma?
A modern DTE-készítményeket meghatározott T4- és T3-tartalom biztosítására gyártják, ezért nem pontos azt állítani, hogy egyáltalán nem standardizáltak. A szabályozási és minőségbiztosítási követelmények azonban országonként és készítményenként eltérnek.
Az Egyesült Államokban forgalmazott állati eredetű pajzsmirigykészítmények jelenleg nem rendelkeznek FDA-jóváhagyással. Az FDA gyártási ellenőrzések, visszahívások és betegjelentések alapján problémákat talált egyes termékek hatóanyag-tartalmával, egységességével, címkézésével és tisztaságával kapcsolatban.
Az FDA 2026 augusztusában megerősítette, hogy jelenleg kockázatalapú ellenőrzést alkalmaz, miközben kidolgozza az állati eredetű pajzsmirigykészítmények jóváhagyásához és gyártásához szükséges részletes követelményeket. Ez amerikai szabályozási kérdés, ezért nem jelenti azt, hogy valamennyi ország minden DTE-készítményének minősége azonos lenne.
Forrás: FDA – Actions to Address Unapproved Thyroid Medications, 2026
Milyen kockázatai lehetnek?
A fő szakmai aggály nem egyszerűen az állati eredet, hanem a készítmények T3-túlsúlyos, rögzített hormonaránya, a bevétel utáni T3-csúcsok, a korlátozott hosszú távú biztonságossági adatok és egyes termékek minőségi problémái.
Ha a gyógyszer adagja túl magas, vagy a T3-szint tartósan vagy ismételten túlzottan megemelkedik, pajzsmirigy-túlműködésre jellemző panaszok jelentkezhetnek:
- szapora szívverés vagy szívdobogásérzés,
- szívritmuszavar,
- remegés,
- fokozott izzadás,
- szorongás és ingerlékenység,
- alvászavar.
A tartós hormon-túladagolás – bármely pajzsmirigyhormon-készítmény esetén – növelheti a pitvarfibrilláció és a csontvesztés kockázatát. Ezek a veszélyek különösen idősebb korban, szív- és érrendszeri betegség, illetve csontritkulás esetén fontosak.
A DTE tehát nem szükségszerűen okoz túlműködést, ha megfelelő adagban, rendszeres laboratóriumi ellenőrzés mellett alkalmazzák. A T3-tartalom miatt azonban pontos beállítást és szorosabb orvosi követést igényelhet.
Mit mutatnak az összehasonlító vizsgálatok?
Egy 2021-es, 75 pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő beteg részvételével végzett randomizált, kettős vak vizsgálat a levotiroxint, a DTE-t és a szintetikus T4+T3 kombinációt hasonlította össze.
A teljes betegcsoportban nem találtak jelentős különbséget a pajzsmiriggyel kapcsolatos tünetekben, az életminőségben, a depressziós tünetekben vagy a memóriateljesítményben. A DTE mellett kismértékű pulzusszám-emelkedést figyeltek meg. A levotiroxin mellett legtöbb panaszt tapasztaló betegek egy alcsoportja ugyanakkor előnyben részesítette a T3-at is tartalmazó kezeléseket, és bizonyos tüneti mutatókban javulást tapasztalt.
Ez érdekes eredmény, de alcsoportelemzésből származik, ezért nem bizonyítja, hogy minden tartós panasszal élő beteg számára a DTE lenne a jobb kezelés. A vizsgálatban a DIO2 gén gyakori változata sem jelezte előre, hogy ki reagál jobban a DTE-re.
Forrás: Shakir és munkatársai, 2021
Egy 2024-es metaanalízis szerint a DTE a levotiroxinhoz képest magasabb T3- és alacsonyabb T4-szinteket eredményezett, de nem mutatott egyértelmű előnyt az életminőség, a pajzsmiriggyel kapcsolatos tünetek, a depressziós tünetek, a pulzusszám vagy a vérzsírértékek tekintetében. Fontos korlát, hogy a DTE-ről mindössze két megfelelő randomizált vizsgálat állt rendelkezésre, és kevés hosszú távú biztonságossági adat ismert.
Forrás: Nassar és munkatársai, 2024
Miért érzik mégis jobban magukat egyes betegek?
Egyes pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő betegek arról számolnak be, hogy DTE vagy más T3-tartalmú kezelés mellett jobban érzik magukat, mint kizárólag levotiroxin szedésekor.
Ennek lehetséges magyarázata lehet a közvetlen T3-bevitel, az eltérő hormonszintek vagy az egyéni kezelési igény. Jelenleg azonban nincs olyan laboratóriumi vagy genetikai vizsgálat, amely megbízhatóan megmutatná, hogy kinek lesz előnyös a DTE. A normális TSH mellett fennmaradó fáradtság, súlyprobléma vagy agyi köd önmagában nem bizonyítja, hogy a szervezet nem képes megfelelően T3-má alakítani a T4-et.
Ilyen panaszok esetén először érdemes ellenőrizni a levotiroxin adagját és felszívódását, a gyógyszerbevétel módját, valamint kizárni például a vashiányt, vérszegénységet, alvászavart, menopauzával kapcsolatos tüneteket és más betegségeket.
Alkalmazható terhesség alatt?
Terhesség és már a babatervezés időszakában sem javasolt DTE-t vagy más T3-tartalmú készítményt alkalmazni a levotiroxin helyett.
A fejlődő magzat – különösen az idegrendszer fejlődésének korai szakaszában – nagymértékben az anyai T4-ellátástól függ. A DTE T3-túlsúlyos hormonaránya mellett nem biztosítható olyan kiszámítható T4-ellátás, mint megfelelően beállított levotiroxin-kezeléssel.
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság 2026-os irányelve ezért erős ajánlással kimondja, hogy a babát tervező és várandós, pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő nők kezelése levotiroxinnal történjen, és DTE-t vagy liothyronint ne alkalmazzanak.
Forrás: ATA 2026 – pajzsmirigybetegségek a babatervezés és a várandósság alatt
Mit ajánlanak a szakmai társaságok?
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság, az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Szövetsége, a Brit Pajzsmirigy Szövetség és az Európai Pajzsmirigy Társaság továbbra is a levotiroxint tekinti a pajzsmirigy-alulműködés elsőként választandó kezelésének.
Az ATA 2025-ös állásfoglalása ugyanakkor azt is elismeri, hogy egyes betegek a DTE-t választják, és támogatja a személyre szabott betegellátás elvét. Ez azonban nem változtat azon, hogy a DTE nem elsőként választandó kezelés, és hatékonyságáról, hosszú távú biztonságosságáról, valamint megfelelő betegkiválasztásáról további jó minőségű kutatásokra van szükség.
Forrás: American Thyroid Association, 2025
Forrás: British Thyroid Association és Society for Endocrinology, 2023
A DTE alkalmazása ezért legfeljebb gondosan kiválasztott, nem várandós betegeknél, a megfelelően beállított levotiroxin-kezelés és az egyéb panaszok okainak áttekintése után mérlegelhető. A gyógyszerváltás vagy az adag módosítása minden esetben endokrinológusi feladat.
Pajzsmirigyhormon-készítményt nem szabad önállóan elkezdeni, lecserélni vagy hirtelen elhagyni.
Megjegyzés: a cikk tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi tanácsadásnak. Pajzsmirigyhormon-kezelését kizárólag kezelőorvosával egyeztetve módosítsa.
