Tudástár

Szelén

Szelén

A szelén az egyik legfontosabb nyomelem a pajzsmirigy egészségéhez. Nélküle nem alakul át a T4 hormon T3-má, de hozzájárul az anyagcsere egyensúlyához is, és véd a gyulladásoktól és az oxidatív stressztől is – vagyis attól a sejtszintű „túlterheléstől”, ami Hashimoto esetén gyakran jelen van.

Szelén és pajzsmirigy: mikor lehet hasznos, és mennyi a biztonságos adag?

A szelén nélkülözhetetlen nyomelem, amely több, a pajzsmirigy működésében részt vevő fehérje alkotórésze. Ilyenek a dejodináz enzimek is: ezek szabályozzák a pajzsmirigyhormonok átalakulását és inaktiválását. A D1 és D2 enzim többek között részt vesz a T4 hormon aktívabb T3-má alakításában, míg a D3 elsősorban a pajzsmirigyhormonok inaktiválásáért felel.

Fontos ugyanakkor, hogy enyhe szelénhiány esetén a szervezet igyekszik fenntartani a dejodinázok működését. Emiatt nem állítható, hogy a több szelén automatikusan több T3-at eredményez, vagy hogy a pajzsmirigytünetek hátterében általában elégtelen T4–T3-átalakítás áll. A hormonátalakítás érdemi zavara elsősorban súlyosabb hiányállapotban válhat jelentőssé. A dejodinázok működésének áttekintése

A szelén emellett antioxidáns védelmet biztosító enzimek – például a glutation-peroxidázok és tioredoxin-reduktázok – működéséhez is szükséges. Ezek segítenek semlegesíteni a pajzsmirigyhormon-termelés során keletkező hidrogén-peroxidot. A pajzsmirigy ezért az emberi szervezet egyik legmagasabb szelénkoncentrációjú szerve.

Szelén és Hashimoto-thyreoiditis

Megfigyeléses vizsgálatokban a Hashimoto-thyreoiditisszel élők szelénszintje gyakran alacsonyabb volt, mint az egészséges kontrollszemélyeké. Ez azonban összefüggést, nem pedig bizonyított ok-okozati kapcsolatot jelent: nem minden Hashimotóval élő ember szelénhiányos, és önmagában az alacsonyabb szelénszint nem bizonyítja, hogy az okozta az autoimmun betegséget. Szisztematikus áttekintés a szelénszint és az autoimmun pajzsmirigybetegségek kapcsolatáról

Egy 2024-ben megjelent, 35 randomizált vizsgálat eredményeit összesítő elemzés szerint a szelénpótlás:

  • kismértékben csökkentette a TSH-szintet azoknál, akik nem kaptak pajzsmirigyhormon-pótlást;
  • átlagosan mérsékelte az anti-TPO-antitestek szintjét;
  • nem okozott egyértelmű változást az FT3-, T3-, FT4- és T4-szintben, az anti-TG-antitestekben vagy a pajzsmirigy térfogatában.

Az anti-TPO csökkenése önmagában nem feltétlenül jelent tüneti vagy hosszú távú klinikai javulást. Az eredmények jelentősen különböztek az egyes vizsgálatok között, és sok résztvevő kiinduláskor szelénhiányos volt. A 2024-es szisztematikus áttekintés és metaanalízis

A nagyobb CATALYST-vizsgálatban napi 200 µg szelén nem javította jobban az életminőséget, mint a placebo azoknál az autoimmun eredetű alulműködésben szenvedő betegeknél, akik levotiroxint szedtek. Ezért jelenleg nem bizonyított, hogy minden Hashimoto-beteg számára előnyös lenne a rutinszerű szelénpótlás. A CATALYST-vizsgálat eredménye

A szelén nem helyettesíti a levotiroxint, és nem tekinthető a Hashimoto vagy a pajzsmirigy-alulműködés önálló kezelésének.

Szelén és mio-inozitol

A szelén és a myo-inozitol kombinációját elsősorban Hashimoto-thyreoiditishez társuló szubklinikus pajzsmirigy-alulműködésben vizsgálták.

Egy 2026-os metaanalízis szerint a kombináció a szelén önálló alkalmazásához képest nagyobb TSH-csökkenést eredményezhetett. Az FT3-, FT4- és anti-TPO-értékekben azonban nem találtak egyértelmű többlethatást, az anti-TG-re vonatkozó eredmény pedig bizonytalan maradt.

Az elemzés mindössze három, összesen 288 résztvevőt vizsgáló tanulmányon alapult. Az eredmények ezért ígéretesek, de még nem elegendők annak kijelentéséhez, hogy a kombináció minden Hashimoto-betegnél hatékonyabb, normalizálja a pajzsmirigy működését, vagy megelőzi az alulműködés kialakulását. A 2026-os szisztematikus áttekintés és metaanalízis

A kutatásokban alkalmazott összetételek és adagok nem minden esetben egyeznek meg a kereskedelmi forgalomban kapható étrend-kiegészítőkével, ezért a vizsgálati eredmények nem vihetők át automatikusan valamennyi készítményre.

Szelén az étrendben

A szelén fontosabb étrendi forrásai:

  • halak és tengeri ételek;
  • húsok és belsőségek;
  • tojás és tejtermékek;
  • gabonafélék és hüvelyesek;
  • egyes olajos magvak, különösen a brazil dió.

A növényi élelmiszerek szeléntartalma jelentősen függ a termőtalaj szelénkoncentrációjától, ezért ugyanannak az élelmiszernek a szeléntartalma származási helyenként nagymértékben eltérhet. Európa több területén az étrendi bevitel alacsonyabb lehet, mint a szelénben gazdagabb talajú régiókban.

A brazil dió szeléntartalma különösen változó, és egyetlen szem is tartalmazhat jelentős mennyiséget. Emiatt nem alkalmas pontos adagolásra, rendszeres nagy mennyiségben fogyasztva pedig étrend-kiegészítő mellett túlzott bevitelhez vezethet. NIH: szelénnel kapcsolatos szakmai összefoglaló

Gluténmentes étrend mellett is biztosítható a megfelelő szelénbevitel, ha az étrend változatos, és tartalmaz például halat, tojást, húst, tejterméket vagy hüvelyeseket. A hiány kockázatát inkább a tartósan szűk, egyoldalú étrend, a felszívódási zavar vagy a nagyon alacsony természetes bevitel növelheti.

Szelén és jód

A pajzsmirigyhormonok előállításához jódra, az oxidatív védelemhez és a hormonok anyagcseréjéhez pedig szelénre is szükség van. A hormontermelés során hidrogén-peroxid keletkezik, amelyet többek között szeléntartalmú antioxidáns enzimek semlegesítenek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy szelén szedésével biztonságossá tehető a túlzott jódbevitel. Nagy adagú jód arra érzékeny embereknél önmagában is kiválthat vagy ronthat pajzsmirigy-működési zavart és autoimmun folyamatot. A cél mindkét tápanyag megfelelő, de nem túlzott bevitele; nagy dózisú jódkészítmény használata Hashimoto esetén orvosi egyeztetés nélkül nem javasolt.

Melyik szelénforma a legjobb?

Az L-szelenometionin jól felszívódó szerves szelénforma. A szelénnel dúsított élesztő szintén főként szerves szelénvegyületeket tartalmaz, bár pontos összetétele termékenként változhat.

A nátrium-szelenit és a nátrium-szelenát ugyancsak felszívódó formák, de a szervezet eltérően hasznosítja és tárolja őket. Nem beszélhetünk mindenki számára egyértelműen „legjobb” formáról: a megfelelő választást a készítmény minősége, a dózis, a használat célja és időtartama együtt határozza meg.

Mennyi szelén tekinthető biztonságosnak?

A napi 200 µg szelén gyakran alkalmazott klinikai vizsgálati adag, de nem azonos az átlagos napi szükséglettel, és nem tekinthető automatikusan mindenki számára szükséges fenntartó dózisnak.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság jelenlegi felső beviteli szintje felnőttek számára napi 255 µg, az élelmiszerekből és étrend-kiegészítőkből származó teljes mennyiséget együtt számolva. Ez nem ajánlott célérték, hanem olyan felső határ, amelyet tartósan nem célszerű meghaladni. Az EFSA felső beviteli szintekről szóló összefoglalója

Egy napi 200 µg-ot tartalmazó étrend-kiegészítő tehát önmagában az európai felső határ nagy részét kitölti. Ehhez hozzáadódik az étrendből, a multivitaminokból és más készítményekből származó szelén is.

A túlzott bevitel tünetei

A tartósan túl magas szelénbevitel szelenózist okozhat. Ennek lehetséges tünetei:

  • hajhullás;
  • töredező vagy elszíneződő körmök;
  • fokhagymára emlékeztető lehelet vagy fémes szájíz;
  • hányinger, hasmenés és egyéb emésztőrendszeri panaszok;
  • fáradtság, bőrkiütés vagy idegrendszeri tünetek.

A haj- és körömpanaszok nem specifikusak: pajzsmirigybetegség, hiányállapot és túlzott szelénbevitel mellett egyaránt jelentkezhetnek.

Mikor lehet indokolt a pótlás?

Szelénpótlás elsősorban akkor merülhet fel, ha az étrendi bevitel várhatóan alacsony, felszívódási zavar áll fenn, laboratóriumi vizsgálat hiányállapotra utal, vagy kezelőorvos, illetve dietetikus egyéni mérlegelés alapján javasolja.

(Nincs megbízható bizonyíték arra, hogy mindenkinek három hónapos kúrákat kellene tartania, majd egy hónapos szünetet beiktatnia. A dózist és az alkalmazás időtartamát az étrend, az egyéb készítmények, az egészségi állapot és szükség esetén a laboreredmények alapján érdemes meghatározni.)

Szelénpótlás esetén:

  • számold össze az összes étrend-kiegészítő szeléntartalmát;
  • ne használj párhuzamosan több szeléntartalmú készítményt;
  • vedd figyelembe a rendszeres brazildió-fogyasztást is;
  • tartós napi 200 µg-os alkalmazás előtt egyeztess orvossal vagy dietetikussal;
  • várandósság, szoptatás, vesebetegség vagy többféle gyógyszer szedése esetén kérj személyre szabott tanácsot.

Termékajánló: BLAN Thyroid Complex Care 2 

A termék napi adagja 200 µg szelént tartalmaz. Ez az EFSA által meghatározott napi 255 µg-os felső beviteli szint jelentős részét kitölti, ezért mellette további szeléntartalmú étrend-kiegészítő alkalmazása nem javasolt a teljes napi bevitel előzetes ellenőrzése nélkül.

Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a változatos étrendet, a pajzsmirigy kivizsgálását vagy az orvos által előírt hormonkezelést.

Megjegyzés: ez a cikk általános tájékoztatást szolgál, és nem minősül orvosi tanácsadásnak.