Pajzsmirigy markerek

Mit mutatnak a pajzsmirigy laborértékei?

A pajzsmirigy állapotának megítéléséhez nincs egyetlen olyan laborérték, amely minden kérdésre választ adna. Más vizsgálat szükséges a pajzsmirigy működésének, az autoimmun eredetnek, a Graves–Basedow-kórnak vagy egy korábban kezelt pajzsmirigydaganat követésének megítéléséhez.

Az eredményeket mindig együtt kell értékelni a tünetekkel, a gyógyszerekkel, az életkorral, a várandóssággal, az esetleges társbetegségekkel és az adott labor referencia-tartományával.

TSH – pajzsmirigy-stimuláló hormon

A TSH-t az agyalapi mirigy, vagyis a hipofízis termeli. Feladata, hogy szabályozza a pajzsmirigy hormontermelését.

Nem várandós, ambuláns felnőtteknél, megfelelően működő agyalapi mirigy esetén a TSH a pajzsmirigyműködés elsődleges szűrővizsgálata és a levotiroxinkezelés követésének egyik legfontosabb markere.

• A magas TSH leggyakrabban primer pajzsmirigy-alulműködésre utal.
• Az alacsony TSH pajzsmirigy-túlműködésre utalhat.
• A normális TSH a legtöbb egészséges embernél normális pajzsmirigyműködést jelez.

Az eredményt ugyanakkor befolyásolhatja többek között súlyos akut betegség, egyes gyógyszerek, várandósság, laboratóriumi interferencia és az agyalapi mirigy működési zavara.

Fontos, hogy a TSH-t mindig az FT4-értékkel együtt értékeljük, ha az eredmény eltérő, a tünetek indokolják, vagy felmerül a centrális pajzsmirigy-alulműködés lehetősége.

Gyakoribb TSH–FT4 kombinációk

Az alacsony FT4 mellett mért alacsony vagy „nem megfelelően normális” TSH felveti a centrális hypothyreosis lehetőségét, de önmagában még nem bizonyítja azt. Ilyenkor endokrinológiai kivizsgálásra és gyakran az agyalapi mirigy további hormonjainak ellenőrzésére is szükség van. Endocrine Society – hypopituitarismus klinikai ajánlás

FT4 – szabad T4

A T4, vagyis tiroxin a pajzsmirigy által legnagyobb mennyiségben termelt hormon. Maga is hormonhatással rendelkezik, ugyanakkor a biológiailag aktívabb T3 legfontosabb előanyaga.

A vérben található T4 túlnyomó része fehérjékhez kötötten kering. Az FT4-vizsgálat a nem kötött, szabad frakciót méri, ezért a TSH-val együtt általában jobban használható a pajzsmirigyműködés megítélésére, mint az össz-T4 önmagában.

Az FT4 értelmezését is befolyásolhatja:

• a várandósság;
• a kötőfehérjék mennyiségének változása;
• súlyos betegség;
• egyes gyógyszerek;
• a mérési módszer;
• valamint laboratóriumi interferencia.

FT3 és össz-T3

A T3, vagyis trijódtironin a T4-nél erősebb biológiai hatású pajzsmirigyhormon. A keringő T3 jelentős része nem közvetlenül a pajzsmirigyből származik, hanem a T4 különböző szövetekben történő átalakításával keletkezik.

A T3-vizsgálat elsősorban pajzsmirigy-túlműködés gyanúja esetén hasznos. Előfordulhat ugyanis, hogy a TSH már alacsony, az FT4 még normális, de a T3 emelkedett. Ezt T3-toxikózisnak nevezik.

Pajzsmirigy-alulműködés esetén a T3 sokáig normális tartományban maradhat, ezért:

• a normális T3 nem zárja ki az alulműködést;
• a T3 nem az alulműködés elsődleges diagnosztikai vizsgálata;
• levotiroxinkezelés mellett sem ez a legfontosabb kontrollérték.

Az FT3 mérése önmagában nem alkalmas a feltételezett T4→T3-konverziós zavar igazolására. A szabad T3 meghatározása ráadásul módszertanilag kevésbé megbízható lehet, különösen alacsony koncentrációk esetén.

A TSH, FT4 és T3 helyes értelmezéséről részletes összefoglaló található az American Thyroid Association pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokról szóló tájékoztatójában.

rT3 – reverz T3

A reverz T3 a T4 biológiailag inaktív metabolitja. A szervezet normálisan is termel belőle, majd gyorsan lebontja.

Szintje megváltozhat például:

• súlyos akut vagy krónikus betegségben;
• tartós éhezés vagy jelentős kalóriamegvonás során;
• műtét vagy súlyos testi megterhelés után;
• egyes gyógyszerek hatására.

Az rT3 mérése egészséges, nem kórházban kezelt embereknél nem alkalmas a pajzsmirigy-alulműködés diagnosztizálására, és nem bizonyítja a közösségi médiában gyakran emlegetett „sejtszintű alulműködést” vagy „blokkolt konverziót”.

A nagy nemzetközi szakmai ajánlások nem javasolják rutinszerű vizsgálatát, és az rT3/T3 arány sem elfogadott eszköz a pajzsmirigyhormon-kezelés beállítására. Speciális kutatási vagy kórházi helyzetekben mérhető, de a hétköznapi pajzsmirigy-kivizsgálásban általában nem segíti a kezelési döntést. American Thyroid Association – rT3

Anti-TPO

Az anti-TPO a pajzsmirigy-peroxidáz enzim ellen termelődő autoantitest. Emelkedett szintje leggyakrabban Hashimoto-thyreoiditisben fordul elő, de Graves–Basedow-kórban, más autoimmun állapotokban, sőt pajzsmirigybetegség nélkül is lehet pozitív.

A pozitív anti-TPO:

• támogatja az autoimmun pajzsmirigybetegség diagnózisát;
• nem mutatja meg közvetlenül a pajzsmirigy aktuális hormontermelését;
• nem jelenti automatikusan azt, hogy gyógyszeres kezelés szükséges;
• szintjének változása nem követi megbízhatóan a tünetek súlyosságát.

A normális anti-TPO nem zárja ki teljes bizonyossággal a Hashimoto-thyreoiditist. Az ultrahangkép, az anti-TG, a TSH, az FT4 és a klinikai kép együtt segíthet a diagnózisban.

Az anti-TPO rendszeres ismételgetése általában nem szükséges a pajzsmirigy működésének vagy a levotiroxinkezelés hatékonyságának követéséhez. Erre elsősorban a TSH és szükség esetén az FT4 szolgál.

Anti-TG

Az anti-TG a tiroglobulin nevű fehérje ellen termelődő autoantitest.

Hashimoto-thyreoiditisben előfordulhat pozitivitás, de önmagában kevésbé alkalmas a diagnózis megállapítására, mint az anti-TPO. Akkor lehet különösen hasznos, ha az autoimmun pajzsmirigybetegség gyanúja fennáll, de az anti-TPO negatív.

Differenciált pajzsmirigyrák utáni gondozásban az anti-TG azért fontos, mert jelenléte megzavarhatja a tiroglobulin mérését. Pozitív anti-TG esetén ezért a TG-eredmény álnegatív vagy más módon félrevezető lehet, és az antitest változását is figyelembe kell venni a követés során.

TRAK/TRAb és TSI

A TRAK – nemzetközi elnevezéssel TRAb – és a TSI egymással rokon, de nem teljesen azonos vizsgálatok. Mindkettő a TSH-receptor ellen irányuló antitesteket értékeli.

A TRAb-tesztek többnyire a receptorhoz kötődő antitesteket mutatják ki, de nem minden esetben különítik el, hogy azok stimulálják vagy gátolják a receptort. A TSI-vizsgálat elsősorban a pajzsmirigyet stimuláló antitestaktivitás kimutatására irányul.

Legfontosabb felhasználási területeik:

• a Graves–Basedow-kór diagnózisának megerősítése;
• a betegség aktivitásának és a kiújulás kockázatának becslése;
• a gyógyszeres kezelés befejezésének mérlegelése;
• várandósság alatt a magzati kockázat megítélése;
• bizonytalan eredetű pajzsmirigy-túlműködés kivizsgálása.

A TSI és a TRAb nem minden laborban ugyanazzal a módszerrel készül, ezért az eredmények és a referencia-tartományok közvetlenül nem mindig hasonlíthatók össze. American Thyroid Association – TRAb és TSI

Tiroglobulin – TG

A tiroglobulin nem autoantitest és nem pajzsmirigyhormon, hanem a pajzsmirigy sejtjei által termelt fehérje.

Legfontosabb szerepe a differenciált pajzsmirigyrák – elsősorban papilláris és follikuláris daganat – miatti pajzsmirigy-eltávolítás után van. Ilyenkor a TG változása segíthet a megmaradt pajzsmirigyszövet vagy a betegség kiújulásának követésében.

Ha a pajzsmirigy még jelen van, a tiroglobulin:

• nem alkalmas a pajzsmirigy általános működésének megítélésére;
• nem használható önmagában pajzsmirigyrák szűrésére;
• jóindulatú pajzsmirigybetegségekben is megemelkedhet.

A TG-eredményt mindig az anti-TG értékével együtt kell értékelni.

Kiegészítő laborértékek tartós panaszok esetén

A pajzsmirigybetegség mellett fennálló fáradtságot, hajhullást, gyengeséget vagy koncentrációs nehézséget nem mindig maga a pajzsmirigy okozza. Bizonyos kiegészítő vizsgálatok segíthetnek más okok felismerésében.

Ezek azonban nem tekinthetők automatikusan „pajzsmirigymarkereknek”, és nem szükséges mindegyiket minden pajzsmirigybetegnél rutinszerűen megmérni. A vizsgálatokat a tünetek, az étrend, a gyógyszerek és az egyéni kockázatok alapján kell kiválasztani.

Ferritin és a vasanyagcsere

A ferritin a szervezet vasraktárainak egyik legfontosabb laboratóriumi jelzője. Az alacsony ferritin vashiányra utalhat, amely vérszegénység nélkül is okozhat:

• fáradtságot;
• hajhullást;
• gyengeséget;
• terhelésre jelentkező panaszokat;
• koncentrációs nehézséget.

A vas a hemoglobinképzés és az oxigénszállítás mellett a pajzsmirigyhormonok előállításában szerepet játszó pajzsmirigy-peroxidáz enzim működéséhez is szükséges. Nem pontos azonban a ferritint közvetlenül a T4→T3-átalakulás markerének tekinteni.

A ferritin akut fázisfehérje is. Fertőzés, gyulladás, májbetegség vagy más állapot megemelheti, így normális vagy magasabb ferritin mellett is előfordulhat vashiány.

A vasellátottság pontosabb megítéléséhez gyakran együtt értékelik:

• a teljes vérképet;
• a ferritint;
• a transzferrint vagy teljes vaskötő kapacitást;
• a transzferrinszaturációt;
• szükség esetén a CRP-t.

A szérumvas önmagában jelentősen ingadozhat, ezért egyetlen vasszintből nem lehet megbízhatóan kizárni vagy igazolni a vashiányt. WHO-ajánlás a ferritin értelmezéséről

D-vitamin – 25-OH-D

A D-vitamin hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez. Autoimmun pajzsmirigybetegségekben gyakran vizsgálják, mert több kutatás talált összefüggést az alacsonyabb D-vitamin-szint és a pajzsmirigy-autoimmunitás között.

Ez az összefüggés nem bizonyít egyszerű ok-okozati kapcsolatot, és nem jelenti azt, hogy a nagy dózisú D-vitamin kezelné vagy visszafordítaná a Hashimoto-thyreoiditist.

A D-vitamin-ellátottság megítélésére a 25-hidroxi-D-vitamin, vagyis a 25-OH-D alkalmas. Ez a D-vitamin fő keringő formája. Az aktív 1,25-dihidroxi-D-vitamin mérése a D-vitamin-ellátottság rutinszerű megítélésére általában nem megfelelő. NIH – D-vitamin szakmai összefoglaló

B12-vitamin

A B12-vitamin hiánya fáradtságot, koncentrációs nehézséget, vérszegénységet, zsibbadást és más idegrendszeri tüneteket okozhat. Ezek egy része átfedhet a pajzsmirigy-alulműködés panaszaival.

Autoimmun pajzsmirigybetegség mellett gyakrabban fordulhat elő autoimmun gyomornyálkahártya-gyulladás vagy vészes vérszegénység, amely rontja a B12-vitamin felszívódását.

Az össz-B12-szint nem minden esetben mutatja meg egyértelműen a hiányt. Határérték közeli eredmény vagy erős klinikai gyanú esetén kiegészítő vizsgálat lehet:

• a metilmalonsav, vagyis MMA;
• a homocisztein;
• egyes esetekben a holotranszkobalamin.

Az MMA érzékenyebb B12-hiánymarker, míg a homocisztein kevésbé specifikus, mert például foláthiányban is megemelkedhet. Vesefunkciós zavar mindkét marker értelmezését befolyásolhatja. NIH – B12-vitamin szakmai összefoglaló

Szelén

A szelén több, pajzsmirigyhormon-anyagcserében részt vevő dejodináz enzim, valamint antioxidáns enzimek alkotórésze. Hozzájárul a pajzsmirigy normál működéséhez és a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez.

Hashimoto-thyreoiditisben a szelénpótlás egyes vizsgálatokban mérsékelte az anti-TPO-szintet és bizonyos betegcsoportokban kismértékben a TSH-t is. Nem bizonyított azonban egyértelműen, hogy javítaná az életminőséget, megszüntetné a tüneteket vagy megállítaná a betegség előrehaladását. Szelénpótlás Hashimoto esetén – szisztematikus áttekintés

A vér szelénszintjének meghatározása nem része minden pajzsmirigybeteg rutinvizsgálatának. Elsősorban hiány vagy túlzott bevitel gyanúja esetén lehet indokolt, és az eredményt az étrendi, illetve étrend-kiegészítőből származó bevitellel együtt kell értékelni.

A túl sok szelén káros lehet. Az EFSA felnőtteknél napi 255 µg-ban határozta meg a tartós felső beviteli szintet, az élelmiszerekből és étrend-kiegészítőkből származó mennyiséget együtt számolva. EFSA – felső beviteli szintek

Cink

A cink számos enzim, fehérje és génműködést szabályozó folyamat résztvevője. Szerepet játszik a normál immunműködésben, a sejtosztódásban és a fehérjeszintézisben.

A cinkellátottság és a pajzsmirigyhormonok között több vizsgálat talált kapcsolatot, de az eredmények nem bizonyítják, hogy normális cinkellátottság mellett a cinkpótlás javítaná a pajzsmirigyműködést vagy a T4→T3-átalakulást. Szisztematikus áttekintés a cink és a pajzsmirigyhormonok kapcsolatáról

A szérum- vagy plazmacink mérhető, de az eredményt befolyásolhatja:

• a napszak;
• az étkezés;
• a fertőzés és a gyulladás;
• a vér albuminszintje;
• valamint a mintavétel és a laboratóriumi feldolgozás.

Ezért a cinkvizsgálat inkább hiánykockázat vagy hiányra utaló tünetek esetén lehet indokolt, nem pedig minden pajzsmirigybeteg rutinvizsgálataként. A tartósan magas cinkbevitel rézhiányt okozhat.

Magnézium

A magnézium számos enzimreakcióban, valamint a normál energiatermelő anyagcserében, izom- és idegműködésben vesz részt. Hiánya többek között gyengeséget, izomgörcsöt és egyéb neuromuszkuláris panaszokat okozhat.

A szérum-magnézium a klinikai gyakorlatban leggyakrabban használt vizsgálat, de a szervezet teljes magnéziumkészletének csak kis részét mutatja. Normális szérumszint ezért nem minden esetben zárja ki a hiányt.

Ebből ugyanakkor nem következik, hogy a vörösvérsejt-magnézium vagy más „sejtszintű” vizsgálat minden esetben megbízhatóbb lenne. Jelenleg nincs egyetlen, minden helyzetben tökéletes magnéziumstátusz-marker. Az eredményt a tünetekkel, az étrenddel, a gyógyszerekkel és a vesefunkcióval együtt kell értékelni. NIH – magnézium szakmai összefoglaló

Gyulladásos marker – CRP

A CRP a máj által termelt akut fázisfehérje, amely fertőzés, sérülés vagy más gyulladásos folyamat során megemelkedhet.

A CRP:

• nem pajzsmirigyspecifikus marker;
• nem méri közvetlenül a Hashimoto aktivitását;
• nem mutatja meg, hol és miért alakult ki a gyulladás;
• normális értéke nem zár ki minden autoimmun vagy gyulladásos folyamatot.

Pajzsmirigy-kivizsgálás során például a ferritin értelmezését segítheti, mert a gyulladás a ferritinszintet megemelheti.

A hsCRP ugyanazt a fehérjét méri, mint a hagyományos CRP, de alacsonyabb koncentrációk pontos meghatározására szolgál. Elsősorban bizonyos kardiovaszkuláris kockázatbecslésekben használják; nem általánosan „jobb” gyulladásos vizsgálat, és nem alkalmas a Hashimoto aktivitásának mérésére. MedlinePlus – CRP és hsCRP

Fontos laboratóriumi megjegyzés: biotin

A nagyobb adagban szedett biotin – amely számos haj-, bőr- és körömkészítményben megtalálható – bizonyos laboratóriumi mérési módszereknél hamis eredményt okozhat.

Pajzsmirigyvizsgálatok esetében például:

• a TSH hamisan alacsonynak;
• az FT4 és az FT3 hamisan magasnak;
• egyes pajzsmirigy-antitestek eredménye pedig szintén félrevezetőnek tűnhet.

Ez olyan laboratóriumi képet hozhat létre, amely tévesen pajzsmirigy-túlműködésre emlékeztet.

Az American Thyroid Association legalább 48 órás kihagyást javasol a pajzsmirigylabor előtt. Nagy dózis, vesefunkciós zavar vagy bizonyos laboratóriumi módszerek esetén ennél hosszabb időre is szükség lehet. Ezért mindig jelezd a laborban és az orvosnak, hogy biotint szedsz, és kövesd az adott labor utasítását. Orvos által rendelt nagy dózisú biotint ne hagyj el önállóan. American Thyroid Association – biotin és pajzsmirigylabor, FDA – biotininterferenciáról szóló útmutató

A legfontosabb üzenet

A pajzsmirigy működését elsősorban a TSH és az FT4 mutatja meg. Az FT3 főként túlműködés gyanúja esetén hasznos, az rT3 rutinszerű mérése pedig általában nem indokolt.

Az anti-TPO és az anti-TG elsősorban az autoimmun eredet felismerésében segít, de nem mutatja meg közvetlenül, mennyire jól működik a pajzsmirigy. A TRAb és a TSI főként a Graves–Basedow-kór vizsgálatában fontos, míg a tiroglobulin elsősorban differenciált pajzsmirigyrák utáni követésre szolgál.

A ferritin, a B12-vitamin, a D-vitamin és más kiegészítő vizsgálatok bizonyos tünetek vagy kockázatok esetén értékes információt adhatnak. Ezeket azonban nem szükséges automatikusan mindenkinek elvégeztetnie, és egyetlen eltérés sem értelmezhető önmagában.

Együttműködés a WhiteLabbal

A WhiteLabbal azért kezdtünk együttműködni, mert ugyanazt valljuk: a jó döntések alapja a megfelelő információ.

Ha laborvizsgálatra készülsz, a KINGA5 kuponkóddal kedvezményt kapsz náluk. Remélem, ezzel is segíteni tudok abban, hogy könnyebben hozzáférj a számodra szükséges vizsgálatokhoz.

Megjegyzés: ez az anyag kizárólag általános tájékoztatást szolgál, és nem helyettesíti az orvosi konzultációt vagy a diagnózist. A szükséges vizsgálatokat és a laboreredményeket mindig az egyéni tünetek, gyógyszerek és kórelőzmény ismeretében, orvossal kell értékelni.