Mi az a pajzsmirigygöb?

A pajzsmirigygöb a pajzsmirigy állományán belül kialakuló, körülhatárolt szerkezeti eltérés, amely ultrahanggal elkülönül a környező pajzsmirigyszövettől.

Szerkezete alapján lehet:

• szilárd,
• folyadékkal telt, cisztás,
• vagy kevert szerkezetű.

Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyben csak egyetlen göb található – ezt nevezzük szoliter göbnek –, de az is gyakori, hogy egyszerre több göb van jelen. Ez a multinoduláris pajzsmirigy vagy multinoduláris golyva.

A több göb jelenléte önmagában nem jelenti azt, hogy rosszindulatú betegségről van szó. Multinoduláris pajzsmirigy esetén azonban nemcsak a legnagyobb göböt kell értékelni: minden gyanús ultrahangos megjelenésű göb külön figyelmet igényel.

„Hideg” és „forró” göbök

A „hideg” és „forró” elnevezés eredetileg nem az ultrahangos szerkezetre, hanem a göb izotópos vizsgálattal kimutatható működésére vonatkozik.

Nem hormontermelő, izotóppal „hideg” göbök

A pajzsmirigygöbök többsége nem termel a környező pajzsmirigyszövetnél több hormont. Izotópos vizsgálaton az ilyen terület kevesebb jelzőanyagot vesz fel, ezért „hidegnek” nevezik.

Ezek a göbök gyakran:

• tünetmentesek;
• véletlen leletként derülnek ki;
• normális pajzsmirigyértékek mellett vannak jelen;
• és sok esetben csak meghatározott időközönkénti ellenőrzést igényelnek.

A „hideg” megnevezés nem jelent automatikusan rosszindulatúságot. A kockázatot elsősorban az ultrahangos jellemzők, a méret, a klinikai előzmények és szükség esetén a citológiai vizsgálat alapján ítélik meg.

Hormontermelő, izotóppal „forró” göbök

A „forró”, más néven autonóm vagy hiperfunkcionáló göb a szervezet szabályozásától részben vagy teljesen függetlenül termel pajzsmirigyhormont. Ez csökkent TSH-szinthez, idővel pedig pajzsmirigy-túlműködéshez vezethet.

A túlműködés lehetséges tünetei:

• szapora vagy szabálytalan szívverés;
• nyugtalanság, kézremegés;
• fokozott izzadás;
• melegintolerancia;
• fogyás;
• alvászavar;
• izomgyengeség.

A forró göbök rosszindulatúságának kockázata alacsonyabb, mint a nem működő göböké, de nem tekinthető teljesen nullának. Hormontermelésük miatt mindenképpen orvosi követést, illetve szükség esetén kezelést igényelnek. Szisztematikus áttekintés a forró göbök rosszindulatúsági kockázatáról

Fontos: azt, hogy egy göb valóban „forró” vagy „hideg”-e, csak pajzsmirigy-szcintigráfiával lehet megállapítani. Az ultrahang a göb szerkezetét mutatja, a laboreredmények – például az alacsony TSH – pedig felvethetik a hormontermelés lehetőségét.

Mennyire gyakoriak a pajzsmirigygöbök?

Ultrahangos vizsgálattal a felnőttek akár 50–60%-ánál kimutatható legalább egy pajzsmirigygöb. Gyakoriságuk az életkorral növekszik, és nőkben lényegesen gyakrabban fordulnak elő.

A göbök nagy többsége:

• jóindulatú;
• nem okoz panaszt;
• lassan változik;
• vagy éveken keresztül teljesen stabil marad.

Az Európai Pajzsmirigy Társaság 2023-as irányelve szerint a rosszindulatú elváltozások aránya a nem válogatott göbös populációban általában 1–5% körüli, bár ez a vizsgált betegcsoporttól és a kiválasztás módjától függ. 2023-as európai pajzsmirigygöb-irányelv

A gyakoriság ellenére tünetmentes felnőtteknél az általános lakossági pajzsmirigy-ultrahangos szűrés nem javasolt, mert sok olyan apró, ártalmatlan elváltozást találhat, amely soha nem okozna problémát.

Mi állhat a göbök kialakulásának hátterében?

A pajzsmirigygöbök kialakulása több tényezővel is összefügghet:

• életkor;
• női nem;
• genetikai hajlam és családi halmozódás;
• tartós jódhiány, különösen multinoduláris golyva esetén;
• korábbi nyaki sugárterhelés;
• jóindulatú sejtszaporulatok és cisztás átalakulások;
• autoimmun vagy más pajzsmirigybetegségek.

A női hormonok szerepét kutatják, de nem állítható, hogy önmagában valamely női hormon okozná a pajzsmirigygöböket.

A szelén fontos a pajzsmirigy normális működéséhez és antioxidáns védelméhez, de jelenleg nem bizonyított, hogy a szelénhiány a pajzsmirigygöbök gyakori közvetlen oka lenne, vagy hogy a szelénpótlás képes lenne a kialakult göböket visszafejleszteni. Az európai irányelv jód- vagy szelénpótlást göbös pajzsmirigy esetén csak igazolt vagy valószínű hiányállapotban javasol.

Hashimoto és pszeudogöbök

Hashimoto-thyreoiditis esetén a pajzsmirigy szövete gyulladásossá, inhomogénné válhat. Emiatt az ultrahangon göbszerű területek, úgynevezett pszeudogöbök jelenhetnek meg.

Ezek nem feltétlenül valódi, elkülönülő göbök, hanem a gyulladás és az egyenetlen szövetszerkezet ultrahangos megjelenési formái. Valódi göbök ugyanakkor Hashimoto mellett is kialakulhatnak, ezért a két jelenséget gyakorlott vizsgálónak kell elkülönítenie.

Okozhat-e tüneteket egy pajzsmirigygöb?

Sok pajzsmirigygöb semmilyen panaszt nem okoz, és csak véletlenül, például nyaki ultrahang vagy más képalkotó vizsgálat során derül ki.

Tünetek jellemzően akkor jelentkeznek, ha a göb:

• nagyobb méretű;
• nyomja a légcsövet vagy a nyelőcsövet;
• hormontermelő;
• bevérzik;
• vagy rövid idő alatt jelentősen növekszik.

Lehetséges panaszok:

• nyaki nyomás- vagy idegentestérzés;
• nyelési nehézség;
• légzési nehézség;
• látható vagy tapintható nyaki duzzanat;
• tartós rekedtség;
• hormonális túlműködés tünetei.

A hirtelen kialakuló fájdalmas duzzanatot gyakran a göbbe történő bevérzés okozza, de ezt is indokolt orvosnak megmutatni.

Mikor szükséges mielőbbi kivizsgálás?

Orvosi vizsgálat indokolt, ha:

• a göb rövid idő alatt növekedni kezd;
• keménynek vagy rögzítettnek tűnik;
• tartós rekedtség jelentkezik;
• nyelési vagy légzési nehézség alakul ki;
• gyanús nyaki nyirokcsomó tapintható;
• gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban nyaki sugárterhelés történt;
• a családban halmozottan fordult elő pajzsmirigyrák;
• medulláris pajzsmirigyrák vagy MEN2-szindróma szerepel a családi előzményben.

A gyors növekedés figyelmeztető jel lehet, de önmagában nem bizonyít rosszindulatúságot.

Hogyan vizsgálják ki a pajzsmirigygöböt?

1. Pajzsmirigy- és nyaki ultrahang

Az ultrahang a legfontosabb képalkotó vizsgálat. Nemcsak a pajzsmirigyet, hanem a környező nyaki nyirokcsomókat is értékelni kell.

A vizsgálat során többek között rögzítik:

• a göb méretét és elhelyezkedését;
• szilárd, cisztás vagy kevert szerkezetét;
• echogenitását;
• alakját és határait;
• az esetleges meszesedéseket;
• a pajzsmirigyen kívüli terjedés gyanúját;
• a nyaki nyirokcsomók állapotát.

A göb keringésének Doppler-vizsgálata adhat kiegészítő információt, de önmagában nem alkalmas a jó- vagy rosszindulatúság eldöntésére.

2. Laborvizsgálat

A kivizsgálás alapja a TSH meghatározása.

• Alacsony TSH esetén FT4-, szükség esetén FT3-vizsgálat és pajzsmirigy-szcintigráfia indokolt lehet.
• Emelkedett TSH esetén FT4- és anti-TPO-vizsgálat segíthet az esetleges alulműködés, illetve autoimmun eredet tisztázásában.
• Az anti-TG meghatározása egyes esetekben kiegészítő vizsgálat lehet, de nem minden göb esetén szükséges.

A kalcitonin a medulláris pajzsmirigyrák felismerésében lehet hasznos, de nem mindenkinél kötelező rutinvizsgálat. Különösen indokolt lehet:

• medulláris pajzsmirigyrák vagy MEN2 családi előfordulásakor;
• gyanús ultrahangkép vagy bizonytalan citológia esetén;
• tervezett műtét vagy minimál-invazív beavatkozás előtt.

A szérum tireoglobulin mérése nem alkalmas a pajzsmirigygöb jó- vagy rosszindulatúságának eldöntésére, ezért a kezdeti kivizsgálásban általában nincs szerepe.

3. Izotópos vizsgálat, szcintigráfia

Szcintigráfia elsősorban akkor javasolt, ha a TSH alacsony. A vizsgálat megmutatja, hogy a göb a környező pajzsmirigyszövethez képest több, kevesebb vagy hasonló mennyiségű jelzőanyagot vesz-e fel.

A működő, azaz forró göbök esetén általában nincs szükség rutin biopsziára, kivéve, ha az ultrahang vagy más klinikai tényező külön gyanút vet fel.

4. Finomtű-aspirációs citológia

A finomtű-aspiráció, rövidítve FNA vagy FNAB, ultrahangvezérelt mintavétel. Nem minden göbből szükséges mintát venni: az indikációt az ultrahangos kockázati kategória, a méret és az egyéni kockázati tényezők együtt határozzák meg.

A jelenlegi EU-TIRADS ajánlás alapján az általános mérethatárok:

Gyanús nyirokcsomó vagy a pajzsmirigyen kívüli terjedés gyanúja esetén a mérethatártól függetlenül szükség lehet mintavételre.

Tehát az az állítás, hogy minden 1 cm-nél nagyobb göböt biopsziázni kell, nem helytálló.

Mit jelent a göb növekedése?

A kisebb mérési eltérések önmagukban nem feltétlenül jelentenek valódi növekedést. A 2023-as európai irányelv szerint jelentős változásnak tekinthető:

• legalább 20%-os növekedés két átmérőben, legalább 2 mm-es tényleges változással;
• vagy a göb térfogatának több mint 50%-os növekedése;
• illetve új nyomási tünetek megjelenése.

A növekedés önmagában nem bizonyít rosszindulatúságot, de indokolhat korábbi kontrollt, ismételt mintavételt vagy kezelési mérlegelést.

Kell kezelni minden pajzsmirigygöböt?

Nem.

A legtöbb jóindulatú, hormonálisan nem aktív és panaszt nem okozó göb esetén elegendő a kockázathoz igazított követés.

A kontroll gyakorisága nem mindenkinél azonos. Függ:

• az EU-TIRADS-besorolástól;
• a göb méretétől;
• a korábbi citológiai eredménytől;
• a növekedéstől;
• a tünetektől;
• és az egyéni kockázati tényezőktől.

Nagyon alacsony kockázatú kisebb göbök esetén akár további rendszeres ellenőrzésre sem feltétlenül van szükség, míg gyanúsabb elváltozásnál 6–12 hónapos kontroll is indokolt lehet.

Gyógyszeres kezelés

Hormontermelő göb esetén pajzsmirigy-túlműködést csökkentő gyógyszerre lehet szükség. Ezek a gyógyszerek a túlzott hormontermelés következményeit mérséklik, de rendszerint nem szüntetik meg magát az autonóm göböt, ezért sokszor átmeneti vagy előkészítő kezelést jelentenek.

Normális pajzsmirigyműködés mellett levotiroxin adása kizárólag a jóindulatú göb összezsugorítása céljából nem ajánlott, mert a várható előny kicsi, a túlkezelés viszont szívritmuszavart és csontvesztést okozhat.

Radiojódkezelés

Hormontermelő göb esetén a radiojódkezelés a műtét egyik standard alternatívája. A kezelés célzottan csökkenti az autonóm pajzsmirigyszövet működését, és idővel a göb méretét is mérsékelheti.

A választás a göb méretétől, a pajzsmirigy egészének állapotától, a beteg életkorától, társbetegségeitől és egyéni preferenciáitól függ.

Sebészi kezelés

Műtét jöhet szóba, ha:

• a göb vagy a megnagyobbodott pajzsmirigy nyelési, légzési vagy jelentős nyomási panaszt okoz;
• a citológia rosszindulatúságot igazol vagy annak gyanúját veti fel;
• bizonytalan citológiai eredmény mellett a kockázat nem teszi lehetővé a biztonságos követést;
• a hormontermelő göb más módszerrel nem kezelhető megfelelően;
• jelentős mellkasi, úgynevezett retrosternális terjedés alakult ki;
• vagy a beteg a lehetőségek mérlegelése után ezt választja.

A méret önmagában nem minden esetben jelent automatikus műtéti indikációt.

Cisztás göbök kezelése

A tisztán vagy döntően folyadékkal telt, panaszt okozó ciszták esetén a folyadék leszívása után visszatelődés fordulhat elő. Ilyen esetekben az alkoholos, más néven etanolabláció lehet az elsőként választandó minimál-invazív kezelés.

A szilárd vagy túlnyomórészt szilárd göbök esetén más hőablációs eljárások, például rádiófrekvenciás abláció jöhetnek szóba.

Rádiófrekvenciás abláció – RFA

A rádiófrekvenciás abláció egy metszés nélküli, ultrahangvezérelt, tűn keresztül végzett beavatkozás. Az orvos egy vékony elektródát vezet a göbbe, majd rádiófrekvenciás energia segítségével kontrollált hőhatást hoz létre. A kezelt göbszövet fokozatosan lebomlik, ezért a göb a következő hónapokban jelentősen összezsugorodhat.

Mikor jöhet szóba?

Az RFA elsősorban akkor mérlegelhető, ha:

• a göb jóindulatúságát megfelelő citológiai vizsgálat igazolta;
• a göb szilárd vagy túlnyomórészt szilárd;
• nyomási panaszt vagy látható esztétikai problémát okoz;
• a beteg nem szeretne műtétet;
• vagy a műtéti kockázat magasabb.

Az európai ajánlás szerint az abláció előtt általában ismételt jóindulatú citológiai eredmény szükséges. Ettől nagyon jellegzetes, jóindulatú ultrahangkép esetén lehet eltérni.

Kisebb, hormontermelő göbök esetén az RFA bizonyos esetekben a radiojódkezelés vagy a műtét alternatívája lehet, különösen akkor, ha a beteg ezeket nem vállalja, vagy azok valamilyen okból nem végezhetők el.

Mit érdemes tudni az RFA-ról?

• Nem minden göb alkalmas az eljárásra.
• A beavatkozás rendszerint helyi érzéstelenítésben történik.
• A göb nem azonnal tűnik el, hanem hónapok alatt zsugorodik.
• A hosszú távú vizsgálatokban a térfogatcsökkenés jelentős, de a göb egy része megmaradhat.
• Előfordulhat későbbi visszanövekedés, ezért kontroll szükséges.
• Nagyobb göböknél egynél több kezelésre is szükség lehet.
• Ritkán fájdalom, vérömleny, hangváltozás vagy más szövődmény jelentkezhet.
• Gyanús vagy rosszindulatúnak tartott göb esetén nem ez az általános első választás.

Az RFA és más hőablációs kezelések tapasztalt, erre specializálódott centrumban végezhetők biztonságosan. Az Európai Pajzsmirigy Társaság ablációs irányelve

Összegzés

A pajzsmirigygöb gyakori elváltozás, és az esetek nagy többségében jóindulatú. A megfelelő döntés nem kizárólag a göb méretén vagy számán alapul, hanem annak:

• ultrahangos szerkezetén;
• hormonális működésén;
• citológiai eredményén;
• növekedésén;
• az okozott panaszokon;
• valamint az egyéni kockázati tényezőkön.

A cél nem minden göb eltávolítása, hanem a veszélyes elváltozások felismerése, a szükségtelen beavatkozások elkerülése és a beteg számára legmegfelelőbb, arányos kezelés kiválasztása.

Termékajánló

BLAN Gyulladáscsökkentő pajzsmirigy csomag

Az étrend-kiegészítő nem alkalmas pajzsmirigygöbök kezelésére vagy zsugorítására, és nem helyettesíti az ultrahangos ellenőrzést, a mintavételt vagy az orvos által javasolt kezelést. Jód- vagy szeléntartalmú készítményt göbös pajzsmirigy, különösen alacsony TSH vagy hormontermelő göb esetén csak az összetétel és a teljes napi bevitel ellenőrzése után célszerű alkalmazni.

Megjegyzés: ez a cikk általános tájékoztatást szolgál, és nem minősül orvosi tanácsadásnak.