A pajzsmirigyhormonok „kulisszák mögötti” főszereplője egy enzimcsoport, amit úgy hívnak:
dejodináz. Mit kell róla tudnunk?
A pajzsmirigyünk két fő hormont termel: T4-et (tiroxin) és T3-at (trijódtironin). Ezek közül a T3 a valóban aktív hormon, amely a sejtek anyagcseréjét szabályozza – a T4 inkább csak egyfajta „előhormon”. A szervezetünk nagy részben a T4-ből állítja elő a szükséges T3-at. És itt lép be a képbe a dejodináz.
A dejodináz nem egyetlen enzim, hanem egy enzimcsalád gyűjtőneve. Ezek az enzimek felelősek azért, hogy a T4-ből T3 képződjön – vagy éppen az ellenkezőjéért: hogy a hormonokat inaktiválják, ha éppen nincs rájuk szükség. Tehát a dejodinázok finoman szabályozzák a pajzsmirigyhormonok hatását a sejtek szintjén.
A három fő dejodináz típus:
- D1 (dejodináz 1): főként a májban és a vesékben aktív. Hozzájárul a keringő T3 szintjének fenntartásához.
- D2 (dejodináz 2): az agyban, pajzsmirigyben, izomszövetekben működik. Elsősorban a sejtszintű T3-ellátást biztosítja.
- D3 (dejodináz 3): „fékfunkciót” lát el, vagyis lebontja a T3-at és T4-et, inaktiválja őket, hogy ne legyen túl sok a szervezetben.
Mi történik, ha a dejodinázok nem működnek megfelelően?
Sajnos ezt nem mérik rutinszerűen a vérvételnél. Ha viszont a T4-ből nem képződik elegendő T3, akkor a laboreredményeid „jól nézhetnek ki”, mégis tapasztalhatod az alulműködés tüneteit:
- fáradékonyság
- lelassult anyagcsere, hízás
- fázékonyság
- hajhullás, bőrszárazság
- koncentrációs nehézségek
Ez különösen gyakori Hashimoto esetén, amikor nemcsak a pajzsmirigy maga, de az azt körülvevő hormonátalakító rendszer is kibillenhet.
Mi befolyásolhatja a dejodinázok működését?
A működésükre több tényező is hatással van:
- Tápanyagok – például a szelén kulcsfontosságú, hiszen ezek az enzimek szelénfüggők (szelenoenzimek).
- Krónikus gyulladás, autoimmun folyamatok
Egyes embereknél genetikai hajlam is lehet arra, hogy a dejodináz 2 (DIO2) enzim gyengébben működik. Ilyenkor a T4-alapú gyógyszerek (pl. Euthyrox) önmagukban nem mindig elég hatékonyak – és szükség lehet kombinált (T4+T3) terápiára is.
Sajnos a dejodináz problémát nem lehet direkt módon mérni, az összképből, tünetekből, laboreredményekből és esetleg genetikai vizsgálatból lehet következtetni rá.
