Mi is az a dejodináz és mi a szerepe a pajzsmirigyműködésben?

Amikor a T4-ből T3 lesz: mit csinálnak a dejodináz enzimek?

A pajzsmirigy működéséről legtöbbször a TSH, a T4 és a T3 hormon kapcsán beszélünk. A hormonok termelődése azonban csak a folyamat egyik része: az is számít, hogyan alakítja át és használja fel őket a szervezet.Ebben játszanak fontos szerepet a dejodináz enzimek.

Mi a különbség a T4 és a T3 között?

A pajzsmirigy főként T4-et, vagyis tiroxint, valamint kisebb mennyiségben T3-at, azaz trijódtironint termel.

A T3 a pajzsmirigyhormonok biológiailag aktívabb formája: a sejtek pajzsmirigyhormon-receptoraihoz kapcsolódva többek között az energiafelhasználást, a hőtermelést, az idegrendszer működését, valamint a zsír- és szénhidrát-anyagcserét is befolyásolja.

A T4 elsősorban egyfajta előhormonként és hormontartalékként működik. A szervezet a szükséges T3 jelentős részét nem közvetlenül a pajzsmirigyből kapja, hanem a T4 átalakításával állítja elő.

Ezt az átalakítást végzik a dejodinázok.
Forrás: Köhrle és Frädrich, 2022

A dejodináz nem egyetlen enzim

A „dejodináz” valójában egy enzimcsalád gyűjtőneve. Ezek az enzimek egy jódatom eltávolításával képesek a T4-et aktív T3-má alakítani, illetve szükség esetén inaktiválni a pajzsmirigyhormonokat.

Így a dejodinázok nemcsak a vérben mérhető hormonszintekhez járulnak hozzá, hanem azt is szabályozzák, hogy az egyes szövetekben mennyi aktív pajzsmirigyhormon álljon rendelkezésre.

A három fő dejodináztípus

D1 – 1-es típusú dejodináz

Elsősorban a májban, a vesében és a pajzsmirigyben működik. Részt vesz a T4 T3-má alakításában, és hozzájárul a keringő T3-szint fenntartásához. Emellett az inaktív reverz T3 lebontásában is szerepet játszik.

D2 – 2-es típusú dejodináz

Többek között az agyban, az agyalapi mirigyben, a pajzsmirigyben, a barna zsírszövetben és bizonyos izomszövetekben található meg. Elsősorban az adott szövet helyi T3-ellátását biztosítja.

Ez azért fontos, mert a vérben mérhető hormonszint nem feltétlenül mutatja meg pontosan, hogy egy adott szöveten belül mennyi aktív T3 képződik.

D3 – 3-as típusú dejodináz

Elsősorban inaktiváló szerepet tölt be. A T4-et reverz T3-má, a T3-at pedig hormonálisan inaktívabb vegyületté alakítja. Különösen fontos a magzati fejlődés során, valamint bizonyos betegségekben és regenerációs folyamatokban.

A D1, D2 és D3 tehát együtt szabályozza a pajzsmirigyhormonok szervezeten belüli és sejtszintű elérhetőségét.
Forrás: Luongo, Dentice és Salvatore, 2019

Előfordulhatnak tünetek normális TSH mellett?

A levotiroxinnal – például Letroxszal vagy Euthyroxszal – kezelt betegek többségénél a T4 megfelelően biztosítja a szükséges hormonellátást. Vannak azonban olyan betegek, akik a normál tartományba került TSH ellenére továbbra is tapasztalnak panaszokat.

Ilyen lehet például:

• a fáradtság,
• a fázékonyság,
• a testsúly megtartásának nehézsége,
• a hajhullás és a bőrszárazság,
• az agyi köd vagy a koncentrációs nehézség.

Egyes kutatások szerint a levotiroxinnal kezelt betegek egy részénél a normális TSH mellett a vérben mérhető T3 aránya alacsonyabb lehet, és a sejtszintű T3-ellátás szövetenként is eltérhet.

Fontos azonban, hogy ezek a tünetek önmagukban nem bizonyítanak dejodináz- vagy „konverziós zavart”. Hasonló panaszokat okozhat például vashiány, vérszegénység, alvászavar, menopauza, tartós energia- vagy fehérjehiány, depresszió, inzulinrezisztencia, illetve más autoimmun vagy krónikus betegség is.

A normális labor mellett fennmaradó panaszokat ezért mindig összefüggéseiben kell értékelni.
Forrás: Hegedüs és munkatársai, 2022

Gyakoribb a dejodináz-zavar Hashimoto esetén?

A Hashimoto a pajzsmirigy autoimmun eredetű gyulladásos betegsége, amely idővel csökkentheti a pajzsmirigy hormontermelését. Jelenleg azonban nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a Hashimoto önmagában szükségszerűen vagy gyakran károsítaná a szervezet más szöveteiben működő dejodináz enzimeket.

Hashimoto esetén is előfordulhat, hogy a megfelelő TSH ellenére tünetek maradnak fenn, ezek hátterében azonban nem kizárólag a T4–T3 átalakulás állhat. Szerepet játszhat maga az autoimmun folyamat, a társuló betegségek, valamilyen hiányállapot vagy akár a gyógyszer nem megfelelő felszívódása is.

Mi befolyásolhatja a dejodinázok működését?

A dejodinázok aktivitását több élettani és kóros állapot is módosíthatja.

Szelénellátottság

A dejodinázok szelént tartalmazó enzimek, vagyis szelenoproteinek. A szelén ezért valóban szükséges a megfelelő működésükhöz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minél több szelént fogyasztunk, annál több T3 képződik. A kutatások szerint a szelénellátottság általában csak mérsékelt hatással van a dejodinázok működésére, mert ezek az enzimek elsőbbséget élveznek a szervezet szelénelosztásában. Működésük elsősorban súlyos szelénhiányban károsodhat.

Normális szelénellátottság mellett a további szelénpótlás nem bizonyítottan javítja a T4–T3 átalakulást, a túlzott bevitel pedig káros is lehet.
Forrás: Köhrle és Frädrich, 2022

Súlyos betegség és gyulladás

Súlyos akut vagy krónikus betegségek, fertőzések, műtétek és jelentős gyulladásos állapotok megváltoztathatják a dejodinázok aktivitását. Ilyenkor csökkenhet a T3 képződése, miközben fokozódhat a pajzsmirigyhormonok inaktiválása.

Ez része lehet az úgynevezett nem pajzsmirigy eredetű betegségi szindrómának, amikor a pajzsmirigyhormon-értékek egy másik, súlyos betegség következtében változnak meg.

Ez nem azonos a hétköznapi értelemben vett enyhe vagy általános „gyulladással”, és nem feltétlenül jelent valódi pajzsmirigy-alulműködést.

Jelentős kalóriamegvonás

A tartós éhezés, a nagyon alacsony energiabevitel és a szélsőséges fogyókúra csökkentheti a T3 képződését. Ez részben a szervezet alkalmazkodási mechanizmusa: energiadeficitben igyekszik mérsékelni az energiafelhasználást.

Gyógyszerek

Bizonyos gyógyszerek is befolyásolhatják a pajzsmirigyhormonok átalakulását. Ilyenek lehetnek például:

• a nagy dózisú glükokortikoidok,
• az amiodaron,
• a propiltiouracil,
• valamint nagyobb adagban egyes béta-blokkolók.

Ezek hatása függ a gyógyszertől, az adagtól, a kezelés időtartamától és az alapbetegségtől is.

Stressz

A súlyos fizikai stressz – például komoly betegség, műtét vagy tartós éhezés – bizonyítottan megváltoztathatja a pajzsmirigyhormonok anyagcseréjét. Arra azonban nincs megfelelő klinikai bizonyíték, hogy a hétköznapi pszichés stressz önmagában általánosan diagnosztizálható „konverziós zavart” okozna.

Van genetikai hajlam a gyengébb T4–T3 átalakításra?

A kutatások középpontjában áll a DIO2 gén Thr92Ala nevű gyakori változata. A DIO2 gén tartalmazza a D2 enzim előállításához szükséges információt.

Laboratóriumi és állatkísérletes eredmények alapján ez a génváltozat bizonyos sejtekben módosíthatja a D2 működését. Néhány kisebb humán vizsgálatban a variánst hordozó betegek gyakrabban részesítették előnyben a T4+T3 kombinált kezelést. Az eredményeket azonban nem sikerült minden betegcsoportban egyértelműen megismételni.
Forrás: Carlé és munkatársai, 2017
Forrás: McAninch és munkatársai, 2018

Ezért a DIO2 genetikai vizsgálata jelenleg nem része a pajzsmirigy-alulműködés rutinszerű kivizsgálásának, és az eredmény alapján nem lehet megbízhatóan eldönteni, hogy valakinek szüksége van-e T3-tartalmú kezelésre.

Mikor jöhet szóba a T4+T3 kombinált kezelés?

A levotiroxin, vagyis a T4 továbbra is a pajzsmirigy-alulműködés elsőként választandó kezelése.

Egy 18 vizsgálat eredményeit összesítő elemzés nem talált egyértelmű különbséget a kizárólag T4-et, illetve a T4+T3 kombinációt alkalmazó kezelés között az életminőség, a fáradtság, a depressziós tünetek és az általános klinikai állapot tekintetében. A résztvevők egy része ugyanakkor a kombinált kezelést részesítette előnyben.
Forrás: Millan-Alanis és munkatársai, 2021

A nemzetközi szakmai ajánlások szerint gondosan kiválasztott betegeknél mégis mérlegelhető egy ellenőrzött T4+T3 terápiás próba, ha:

• igazolt pajzsmirigy-alulműködés áll fenn,
• a levotiroxin szedése és felszívódása megfelelő,
• a TSH-t sikerült megfelelően beállítani,
• a panaszok tartósan fennmaradnak,
• és az egyéb lehetséges okokat megfelelően kivizsgálták.

A kombinált kezelés nem általános megoldás, és kizárólag endokrinológus irányításával alkalmazható, mert a túlzott T3-bevitel szapora szívverést, ritmuszavart, szorongást, alvászavart és hosszabb távon csontvesztést is okozhat.
ATA–BTA–ETA szakértői konszenzus, 2021
British Thyroid Association és Society for Endocrinology állásfoglalása, 2023

Meg lehet mérni a dejodinázok működését?

A dejodináz enzimek szöveteken belüli aktivitását nem lehet rutinszerű vérvizsgálattal közvetlenül megmérni.

A TSH, az fT4 és bizonyos esetekben az fT3 vizsgálata fontos információkat adhat a pajzsmirigyhormon-háztartásról, de egyik érték sem mutatja meg közvetlenül, hogy egy adott szövet sejtjeiben mennyi T3 képződik.

A reverz T3 – rT3 – mérése sem alkalmas arra, hogy egy általános „konverziós zavart” megbízhatóan igazoljon, ezért rutinszerű pajzsmirigy-vizsgálatként nem ajánlott.
Association for Diagnostics & Laboratory Medicine – rT3 vizsgálat

Mit érdemes tenni, ha a TSH megfelelő, de a tünetek megmaradnak?

Elsőként érdemes ellenőrizni:

• a pajzsmirigygyógyszer adagját és helyes bevételét,
• a gyógyszer felszívódását befolyásoló ételeket, étrend-kiegészítőket és gyógyszereket,
• a teljes vérképet és a vasanyagcserét, különösen a ferritint,
• a B12-, folát- és D-vitamin-ellátottságot,
• az alvás minőségét és az esetleges alvási apnoét,
• a megfelelő energia- és fehérjebevitelt,
• a menopauzával vagy más hormonális változással összefüggő panaszokat,
• valamint az esetleges társuló autoimmun vagy anyagcsere-betegségeket.

A fennmaradó tüneteket komolyan kell venni, de nem szerencsés automatikusan „rossz T4–T3 konverziónak” tulajdonítani. A cél az, hogy az összes lehetséges okot áttekintve szülessen személyre szabott és szakmailag megalapozott megoldás.

Összefoglalva

A dejodinázok valóban kulcsszerepet játszanak abban, hogy a szervezet mikor, hol és mennyi aktív T3 hormont használhat fel. Működésüket befolyásolhatja a hormonális állapot, a súlyos betegség, egyes gyulladásos folyamatok, a jelentős energiamegvonás, a súlyos szelénhiány és bizonyos gyógyszerek.

A normális TSH mellett fennmaradó tünetek mögött állhat összetett pajzsmirigyhormon-anyagcsere, de a panaszok önmagukban nem bizonyítanak dejodináz-zavart. A DIO2 génváltozatok és a T4+T3 kezelés lehetséges kapcsolatát továbbra is intenzíven kutatják, de jelenleg nincs olyan labor- vagy genetikai vizsgálat, amely önmagában megbízhatóan megmondaná, kinek van szüksége kombinált hormonkezelésre.